„Mindenki téged keres.” (Mk 1,38)

A szavak ereje: Talpra magyar...

Száz évvel ezelőtt, 1921. december 14–16-án Sopron és környező nyolc település – Nagycenk, Kópháza, Fertőboz, Ágfalva, Harka, Balf, Bánfalva, Fertőrákos – népszavazással döntött arról, hogy Magyarországhoz vagy Ausztriához kíván tartozni. A döntés eredménye ismert: a szavazatok 64,9%-a Magyarországra érkezett. Az országgyűlés a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, a Tűztorony déli részén alakították ki a Hűségkaput.

Végre megérkezett a várva várt havazás. A kiadós hóesésnek nagyon örültek tanítványaink. Osztályaink sok időt töltöttek a szabadban hóembert építettek, havas játékokat játszottak.

Kipirult gyerekek
Örülnek a télnek,
Szeretnék, ha a hó,
Megmaradna végleg. (Bóna Attila: Hull a hó - részlet)
 

"Adventi Hangolódás" elnevezéssel az idei évben a korábbiaktól eltérően, kültéren került megrendezésre az adventi kézműveskedés. A Szülői Munkaközösség nevében dr. Orbán Adrienn köszöntötte a jelenlévőket, majd a délutánt Horváth Ibolya vezetésével az alsósok kórusa nyitotta meg. A Mikulás is meglátogatta a rendezvényt, akit kitörő örömmel fogadtak a gyerekek. Ezt követően kézműves foglalkozáson vehettek részt a vállalkozó kedvűek. Szappant, sólisztgyurmából készült díszeket, angyalt és harangot is készítettek a gyerekek, szülők egyaránt. A délután folyamán egy további koncert fokozta a hangulatot, ahol az "Unikornisok és a róka" formáció furulyán adott elő karácsonyi dalokat. A fagyos kezek melegítésére meleg teát kínáltunk. Példamutató szülő-pedagógus-gyerek összefogásnak lehettünk tanúi, mely eredményeképpen egy igazán lélekemelő Adventi Hangolódásnak lehettünk részesei.

Írta: dr. Orbán Adrienn

A tavaly elmaradt látogatása után idén december 6-án ismét bekopogott hozzánk krampusz kísérőivel a Mikulás. Sorra járta iskolánk alsó tagozatos osztályait, ahol a gyermekek vidám dalokkal, versekkel, muzsikaszóval várták, köszöntötték a kedves vendéget.

Természetesen az ajándékok sem maradtak el. Finom csokoládék, cukorkák, apró meglepetések kerültek elő a Mikulás puttonyából, melyek még szebbé, boldogabbá tették a kicsiknek ezt a várva várt napját.

írta: Bellák Gáborné
fotó: Páderné Bokor Éva

„Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént. Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.” (Pilinszky János: A várakozás szentsége)

Határtalanul pályázat logóMegvalósult Magyarország Kormányának támogatásával

euroexam

AFS Magyarország

© 2024 Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda-Bölcsőde