Angela 1474-ben Észak-Itáliában a Garda-tó melletti Desenzanoban született. Szülei -Giovanni Merici és Caterina Biancosi- földművesek, saját kicsike birtokukon dolgoznak. Egyszerűek, műveltek és finomlelkűek, a család jellemzője a szorgalom és a mély vallásosság. Angeláról életrajzírói (pl. Antonio Romani) tanúsítják, hogy már 5 éves korában nagy figyelemmel hallgatta esténként édesapját, aki a Bibliából vagy a Szentek életéből olvasott fel részleteket. Angela és nővére feltűnően fogékonyak voltak a lelki dolgok irányában. Egyúttal boldog, életvidám légkör uralkodott a családban a gondok ellenére is. Angela szívesen segített a mezei munkákban, szerette a természetet, felfedezte annak szépségét.
Korán árvaságra jutott, 10 évesen nővérével együtt Saloba kerülnek a Biancosi családhoz, ugyanis anyai nagybátyjuk fogadja magához őket. Újabb megpróbáltatást jelentett számára nővére váratlan halála. Sokat imádkozott lelki üdvéért, egy alkalommal látomásban volt része, nővérét angyalsereg közepén látta vonulni boldog, örvendező arccal.
A hajadonná serdült Angelat Krisztus szeretete vonzza. Rádöbben arra, hogy minden baj, szerencsétlenség eszköz Isten kezében, amely által közölni akar valamit úgy, ahogy Ozeás próféta írja: " ... a pusztába vezetlek és beszélni fogok a szívedhez ". Angela szép és kedves, belső lelki derű, nyugalom jellemzi. A mindennapok munkájában, imádságában, a csendben Istenre talál. Belép Szent Ferenc harmadrendjébe, az evangeliumi tanácsokat akarja követni. Nagybátyja halála után visszatér Desenzanoba. Egyszerű életet él, kemény aszkézist gyakorol, ugyanakkor mások felé nyitott, figyelmes, segít a bajbajutottakon. Felfigyel arra, hogy a gyermekek nevelését, hitbeli képzését mennyire elhanyagolják. Társnőivel együtt szívesen összegyűjti, oktatja őket. Egy napon aratás idején a Saloból Desenzanoba vezető út mellett, Brudazzoban bensőséges imába elmerülve látomásban van része: egy létrát lát az ég és föld között, melyen angyalok és szüzek serege vonul. Szinte prófétai intuíció révén sejti, hogy különleges küldetést kap.
1516-ban Bresciába megy Catherina Patengola asszonyhoz, aki elvesztette férjét és gyermekeit. Angela missziója a vigasztalás, békességszerzés, tanácsadás, tanítás. Egyre többen keresik fel, kérik imáit, tanácsait. Békét visz oda, ahol a gyűlölet uralkodik, haragosok engesztelődnek ki néhány szavára. Angela mindig a keresztre mutat. Számára a Megfeszített Jézus az egyetlen kincs, életének tengelye. Minden korosztályra nagy hatást gyakorol, fiatalokra, öregekre, gyerekekre egyaránt.
Angela több kisebb és két nagy zarándoklaton vesz részt, s ezek az utak nem voltak veszélytelenek abban az időben. Vállalkozását a Jézus szenvedése iránti nagy vonzalma, a szentek és különösen a mártírok tisztelete motiválja. Járt Mantuában, Varalloban, Rómában és eljutott a Szentföldre is. Rómában VII. Kelemen pápa magánkihallgatáson fogadja Angelát, s kéri, maradjon Rómában. Angela azonban érzi, tudja, vissza kell térnie Bresciába, ott vár rá feladata. Maga köré gyűjt 12 fiatal leányt, hogy imádságos szellemét, életvitelét átadhassa nekik. Visszatérve Bresciába, közösségbe hívja segítőtársait. Elgondolása szerint a magukat Isten és az Egyház szolgálatára szentelő leányok a világban maradva végzik apostoli munkájukat. Angela a Szt. Afra templom mellett egy kis szobát választ lakhelyéül.
1535. november 25-én Angela, a "Madre" megalapítja Szent Orsolya Társaságát. Célja az, hogy a fiatal leányokat Isten szolgálatára segítse, s hogy az elpolgáriasodott világ közepette Istennek szentelt életet élhessenek. November 25-e az alapítás napja, Alexandriai Szent Katalin ünnepe, nem véletlenül választotta ezt a napot. Szent Katalin a fiatal egyház egyik vértanú szüze, misztikus szent, akinek a hagyomány szerint a Gyermek Jézus gyűrűt ad át, mintegy eljegyezve Katalint. Angela pedig úgy tekint leányaira, mint az Úr jegyeseire. Társasága pártfogójául Angela Szent Orsolya szüzet és vértanút választotta, ezzel mintegy kifejezve a radikális Krisztus-követést, a végsőkig való állhatatosságot és hűséget.
Szent Angela gondolkodásmódjában messze megelőzte korát. Világos, tiszta látásmóddal tekint a társadalomra egy olyan korban, melyet háborúk, erőszak, a családok szétszakadása, viszályok jellemeznek. Angela lélekben egyesül Krisztus szenvedésével, közbenjár kortársaiért, békeszerző, szeretetre és megbocsátásra szólít fel. Istenszeretetéből fakad jósága, emberszeretete, gyöngédsége. Egy olyan korban, amelyben a nők teljes függésben élnek, s az Istennek szentelt élet nem képzelhető el kolostoron kívül, Angela bátran újít: az Istennek szentelt leányok saját környezetben maradnak egy "anya" lelki irányítása mellett, a laikusok pedig együttműködnek a Társaság kormányzásában.
