Aigner Géza plébános atya szavai ébresszék fel bennünk is Szent Márton lelkületét, hogy szülőként, pedagógusként, kisgyermekként irgalmas szívvel tudjunk egymás felé fordulni, meglátni a másik elesettségét, hogy kérés nélkül is tudjunk segíteni, lehajolni, felkarolni, bátorítani, vigaszt nyújtani a szükséget szenvedőknek.
Ilyen lelkülettel készültünk gyermekek, óvónők, szülők Szent Márton ünnepére. November 9-én délután sok-sok finomsággal, a gyermekek alkotásaiból készült kiállatással vártuk a családokat egy közösen eltöltött szép, tartalmas délutánra.
Az esti együttlét volt a mi köpeny szimbólumunk, hisz egymást ajándékozhattuk meg figyelmünkkel, drága időnkkel, szeretetünkkel, törődésünkkel, így osztozva lelki jóságunkban.
Egy kis beszélgetés, vendéglátás után a kisgyermekek „libás” játékokkal, énekekkel, mondókákkal kedveskedtek szüleiknek. Ezután meggyújtottuk lámpásainkat, útnak indultunk, hogy szívünkben is elvigyük ezt a lángot, annak fényét, melegét, hogy Szent Márton követőiként az irgalmasság tanúságtevői legyünk.
„Szent Mártonnak ünnepén,
Égő lámpást viszek én,
Világítson mindig minekünk,
Ahol járunk, hova megyünk…”
A sötét belvárosban ragyogtak lámpásaink, és a gyermekarcok, amik tükrözték szívük örömét. A Mária szobornál maga Márton lovag várt minket lován, aki továbbkísért bennünket utunkon. Az Orsolya térre érve megelevenedett előttünk Márton története: katonai élete, jószívű tettei, megkeresztelkedése, püspökké szentelése...
A történet után Gergő atyával közösen bementünk a templomba, ahol orgonaszó fogadta az ünneplőket. Egy rövid ima és ének után az atya megáldotta a Márton napi pereceket, amiket „Márton püspök” és a „koldus” osztott szét a gyermekek között. Ők nem a köpenyüket, hanem ezeket a pereceket törték ketté szeretteikkel.
