Az 1. világháborút követően 1920. június 4-én kényszerültek a Magyar Királyság képviselői aláírni a szégyenteljes békeszerződést a Versailles melletti Nagy-Trianon kastélyban. A szerződés értelmében Magyarország elvesztette területének 2/3 részét: Románia 102.724 km²-nyi területet kapott, amely nagyobb, mint a mai magyar állam területe, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 20.913 km² került, Horvátországgal együtt 62 ezer km². Csehszlovákia 61.661 km²-rel, Ausztria 3967 km²-rel gyarapodott. Lengyelország 519 km²-t, Olaszország pedig Fiumével 18 km²-t kapott... A trianoni döntés után Magyarország 23,4 millió lakosából 300 ezer került Ausztriához, 3,5 millió Csehszlovákiához, 5,3 millió Romániához, 4,1 millió Jugoszláviához. Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.
Az arcpirító megszabdalás után gyászba borult országban születtek Juhász Gyula sorai:
„Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.”
A nemzeti összetartozás napját – mint az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára utaló nemzeti emléknapot – 2010. május 31-én iktatta törvénybe az Országgyűlés.
A megemlékezés után a Határtalanul pályázattal a Felvidéken járt 7. évfolyamosok számoltak be fényképes–videós bemutatóval útjukról és élményeikről.
