Október 11-én került sor a(z) – immár hatodik alkalommal megszervezett – nevelőtestületi zarándoklatra. Simon Dávid atya vezetésével kora reggel indult útnak az óvodapedagógusok, tanítók, tanárok és az őket segítő munkatársak maroknyi csoportja. Az úticél a Horvátország szívében található nemzeti kegyhely, Mariabisztrica, azaz Máriabeszterce volt. A hosszú utat Dávid atya gondolatai vezették be, majd a közösen elmondott rózsafüzér jó lelki alapnak bizonyultak. A Lentiben tartott rövid pihenőt követően átléptük a határt és az autóbuszvezetők találékonyságának köszönhetően - csodás hegyi utakon a verőfényes napsütésben – a tervezettnél korábban értünk célba. Így bőségesen jutott idő, hogy rendezzük sorainkat és a déli szentmiséig kisebb csoportokban bejárhattuk a horvátok ősi kegyhelyét. Többen bekapcsolódtak az éppen akkor zajló bosnyák zarándokok szabadtéri szentmiséjébe. Külön élményt jelentettek a számunkra ismeretlen, de magával ragadó horvát-bosnyák dallamok. 

Zarándoklatunk első közös programja a déli szentmise volt, melyet Dávid atya mutatott be a kegyhely egyik – a helyi népi vallásosság alkotásaival gazdagon díszített – kápolnájában. A szentbeszéd a napi evangéliumból kiindulva a helyes értékekről és azok életünket meghatározó hierarchiájáról szólt, hangsúlyozva az Istennel való egyesülés és szüntelen imádság fontosságát. Közös hálaadásunkat az otthonmaradottakért, iskolánk és óvodáink lelki megújulásáért ajánlottuk fel.

A szentmisét követő szabadprogram keretében lehetőség volt az egyéni imádságra, elmélkedésre, jóleső beszélgetésekre. Az őszi napfényben, az októberi színekben pompázó természet ölelésében a szemnek, léleknek egyaránt csodálatos élményt jelentett a kegyhely épületegyüttese.

Megindító látvány volt a bosnyákok hömpölygő tömege, mely rendezett sorokban, énekelve indult a domboldalon kiépített keresztútra. Három órakor az orsolyás zarándokok csoportja is elindult, hogy közösen elimádkozza a keresztutat. Dávid atya a családok keresztútját választotta, ami ebben a környezetben, a monumentális szoborcsoportok előtt különös kegyelmi erővel hatott. Mint később megosztották a zarándokok, itt szinte mindenki „megérintődött”, hiszen egy-egy stációnál mindenki magára, saját élethelyzetére ismerhetett…

Már bágyadt napsugarak simogatták a fáradt zarándokokat, amikor késő délután a hazainduló autóbuszon elfoglalták helyeiket. Közös imádsággal indult és így is fejeződött be a nap. Az esti órákban a Lentiben elfogyasztott vacsorát követően már hazafelé vettük az útirányt.  Közösen, egyetértésben nyugtázhattuk: lelkiélményekben gazdag, szép tartalmas napot tudhattunk magunk mögött.

Köszönjük Dávid atyának az úticél -javaslatot és a lelkivezetést, az iskolának pedig az utazás megszervezését!

egy zarándok