Felvidéki kirándulásunk negyedik napján egy utolsó pillantást vetettünk a Magas-Tátra lélegzetelállító hegycsúcsaira és elindultunk Kassa, szlovákia második legnagyobb városa felé. Rengeteg kultúrális örökség és építészeti különlegesség várt minket. Ellátogattunk a Szent Erzsébet székesegyházba, a Thurzó házhoz, az Orbán toronyhoz, a Szent Mihály kápolnához és a Nemzeti Színházhoz. Tiszteletünket tettük a Rákóczi kriptában, ahol II. Rákóczi Ferenc sírját egy ima kíséretében megkoszorúztuk.

Ahogy a várost kettészelő Csermely-patak, nekünk is folytatnunk kellett utunkat. A középkori Krasznahorka váránál még mindig zajlanak a felújítások a 2012-es tűzvész után, így csak távolról csodálhattunk meg az épületet. Következő állomásunk Rozsnyó volt. A városban egy kellemes sétát tettünk érintve a Ferences templomot, a Tűztornyot, a városházát és a Nehrer-házat. Kossuth Lajos szobránál elmerengve gondoltuk, hogy mennyi minden látnivaló van még ebben a régióban. Ékes páldája ennek a spagetti cseppkövek és bujdosó foltos szalamandrák lakhelyéül szolgáló Gombaszögi-barlang, ahol ámuldozva néztük a különlegesebbnél-különlegesebb formájú (bagoly, medúza, 7 törpe és hófehérke) és a vas és mangán által megszínezett álló és függő cseppköveket. A barlangból egy kis patakocskát követve jutottunk újra a felszínre. Valamikor a barlang előtt volt Hont és Nógrád vármegye határa, melyet egy határkő őriz a mai napig. Továbbutaztunk Alsósztregovára egy tiszteletteljes főhajtásra Madách Imre sírhelye előtt. A vidék páratlan szépségétől nehéz szívvel köszöntünk el, akárcsak Zsuzsától az idegenvezetőnktől. Ottó vezetésével megannyi felejthetetlen élménnyel és emlékkel tértünk haza a domboktól ölelt tűztornyos városunkba Sopronba, ahol aznap nem esett az eső, nem fújt a szél, de éppen harangoztak.