A csapat tagjai a 11. ag osztály tanulói, név szerint Horváth Petra, Kovács Luca, Leskó Dominika, Nichols Laura és Szabó Ádám. A verseny díja – a szervezők találékonyságát dicsérendő - egy horvátországi utazás volt. Az útra Sztrókay Adél és Vincze Rita tanárnők kísérték el a diákokat.
Az egy hetes útra 2016. június 17. és 24. között került sor. Az odaúton kitérőt tettünk, hogy megcsodáljuk a Plitvicei tavakat. Jó két órát időztünk el a csodás vízeséseknél, ahol felfrissülhettünk és megcsodálhattunk egy barlangos részt is.
Szállásunk a Kvarner-öbölben, Crikvenicán volt. Szép környezetben nyaralhattunk, pálmafákkal szegélyezett elegáns parti sétány vitt be a városközpontba, ahol a magyar alapítású pálos rend temploma található. A szálloda a tengerparton volt, pár lépés, és már a strandon találtuk magunkat. Ezt ki is használtuk, gyakran úsztunk a tengerben. A sors kegyes volt hozzánk, jó idővel ajándékozott meg, bár egy estén megtapasztalhattuk a tengeri szelet, vihart és esőt is.
A jóleső strandolás és séták mellett kirándulásokat is tettünk. Elbuszoztunk a 40 km-re fekvő Fiuméba. A monarchia-korabeli városban déja-vu érzésünk volt: a jelentős kikötőváros utcái Budapestet idézték. Nem is csoda, hisz épületei magyar építészek nevéhez fűződnek. Megcsodáltuk a Színházat, az impozáns Kormányzói palota díszes termeit, és az egykori Tengerészeti Akadémia monumentális épületét. Lefényképeztük Baross Gábor miniszter magyar nyelvű emléktábláját.
Utunk Opatijaba, a dualizmus korabeli üdülővárosba vitt tovább. Üdítő tengeri levegő és szépen gondozott, elegáns sétány fogadott minket. Nem hiába volt ez a városka Sissi üdülőhelye. A virágokkal díszített, parkokkal tarkított, tüneményes parti korzón patinás villákat és hoteleket láthattunk.
Crikvenica akváriummal is rendelkezik, amelynek megtekintése kitűnő délelőtti programnak ígérkezett. Nem is csalódtunk. A tenger színes és változatos élővilágát figyelhettük meg a csikóhaltól a minikrokodilon át a cápáig. Szemet gyönyörködtető volt a víz alatti világ színessége, a tarka halak serege.
Az egyik délután áthajókáztunk Vrbnikbe, a szomszédos Krk szigetre. Az egyórás hajóúton a kis hajó bizony néha birkózott a tenger hullámaival. A hegyre épült város szűk utcácskáiból kitűnő kilátás nyílt a tengerre.
Mindamellett, hogy valóban sokfélét és szép dolgokat láttunk, rengeteg közös emlékünk marad: a szurkolás a magyar-portugál meccset nézve, a vidám együtt eltöltött reggelik és vacsorák, a számtalanszor megtett út a városba, az ismerős arcok a szállodában, a beszélgetések a szlovén együttműködő partnerrel, az utazások a nem éppen pontos horvát buszokkal. Míg a hét elején még nehéz volt kiszakadni az otthoni hétköznapokból, a hét végén az tűnt hihetetlennek, hogy milyen gyorsan múlt el az idő. Igazán jó élmény volt!
