– Alapvető tény, hogy a technika nem rossz és nem is jó – ha jól használjuk, segít, ha rosszul, gátol – szögezte le lelki napi előadásának kezdetén Sipka Bence, a függőségekkel is foglalkozó LifeTech Balance vezetője.
A pszichológus egy kísérlet bemutatásával kezdte: egy kontrollcsoportnak úgy kellett használnia a telefonját, hogy azon nem voltak színek. Mivel az alanyoknál ez rossz érzést keltett, átlagosan napi 1 órával csökkent a képernyőidejük, kevesebb volt a szorongás, a stressz. Vajon miért? Mivel a telefon kevésbé volt élvezetes, a használat közben nem ugrott meg a dopaminszintjük (a dopamin idegrendszerünk fontos összetevője, az örömért, élvezetért, energetizálásért, valamint a fájdalomért is felelős molekula).
A dopaminszintünk egyénenként eltérő, vannak a „letesznek a sarokba, és ott maradnak” típusú gyerekek, nyugodtabban, nem pörgősek, nekik alacsonyabb a dopamintszintjük, akiknek pedig magasabb, azok már csecsemőkoruktól több felnőttet/társaságot igényelnek. Kamaszkorban a dopaminszint alacsonyabb, így intenzívebben éljük meg az örömöket és a fájdalmakat is. Ha élvezetes dolgot csinálunk – pl. csokit, chipset eszünk, kávét iszunk, cigarettázunk vagy mobilozunk, videójátékozunk –, megemelkedik a dopaminszint. A technológiahasználat a mindennapokban az egyik legfontosabb örömforrás, de hirtelen emeli meg a dopaminszintet, amely 5 perc után csökken, mégpedig az alapszint alá, ezért utána demotiváltnak, fásultnak, frusztráltnak érezzük magunkat. Újabb csoki, epizód a kedvenc sorozatunkból, egy TikTok-videó vagy játékmenet már nem segít, üres, fáradt mindennapokat hoz. Hosszabb távon ennek következménye a kiégés, amikor már szinte semmi nem okoz örömet. Rövid távú következménye pedig a halogatás – ennek hátterében az élvezetes cselekedetek állnak, bármit szívesebben csinálunk, mint ami nehéz, ami küzdelemmel jár.
A halogatásnak két ellenszerét ajánlotta a pszichológus. Először is: 5 percig ne csináljunk semmi élvezeteset, ilyenkor a semmittevésben megemelkedik a dopaminszint, jön a motiváció, hogy kitörjünk az ingerszegény környezetből. Minél magasabb a frusztráció, annál nagyobb élvezetet találunk a munkában, edzésben, az erőfeszítést igénylő tevékenységben. A nehezebb megoldás maga a kemény tevékenység, edzés, futás, foci vagy akár egy hideg vizes zuhanyzás – ez akár 3 órára is megemelheti a dopaminszintet. Míg egy menet játék, egy epizód, egy szelet csoki, egy kávé csak 5 percnyi motivációt ad, addig 20 percnyi elmélyülés, elcsendesedés, ima akár 2–3 órányit is hozhat.
A mobil viszont elveszi az időt a fontos dolgokról, mint az olyan kérdéseken való töprengés, hogy kik vagyunk, mit akarunk az életben, mik a legfőbb céljaink… A mai társadalom, a miket körülvevő környezet a gyors élvezeteket, a hirtelen dopamint adó hatásokat helyezi középpontba – ezek azonban hosszú távon kiüresedést, belső hiányt hozhatnak magukkal, sérül a belső szükségletünk, hátráltatják az álmaink, régi vágyaink beteljesítését. A legjobb hozzáállás, ha félünk is a kudarctól, a sikertelenségtől, ha valami nem is megy elsőre, nem azt vágjuk rá, hogy ehhez mi bénák vagyunk, ügyetlenek, úgysem fog menni, hanem még több energiát mozgósítunk, még több munkát teszünk bele, így elérjük a vágyott céljainkat.
Fotó: Gönczöl Máté (10.ag)
