A Szent Orsolya Gimnázium 46 volt és jelenlegi diákja az őszi szünetben iskolalelkészünk Simon Dávid atya lelki vezetésével zarándokútra indult Medjugorjéba. A zarándoklatunk célja az volt, hogy a fiatalok személyes tapasztalatokon keresztül megérezzék és átéljék Isten személyes szeretetét, elmélyüljön vele a kapcsolatuk, hitük megerősödjön és a Szűzanya hívását követve az ő oltalmazó szeretetét is megtapasztalják.
Hétfőn az egész napos utazásunk során három rózsafüzért imádkoztunk és Dávid atya tanításait hallgatva a hosszú út is villámgyorsan és nagyon jó hangulatban telt. Az esti órákban nagy örömmel érkeztünk meg égi Édesanyánk, a Béke Királynőjének földjére.
Kedden kora reggel ragyogó napsütésben indultunk a Jelenések hegyére, ahol elimádkoztuk az örvendetes és a fájdalmas rózsafüzért és Dávid atya vezetésével ezek titkairól elmélkedtünk. Miután felértünk a jelenések helyén álló Mária-szoborhoz fél órát csendes imádságban töltöttünk. Mária lábainál sokan olyan békét és boldogságot tapasztaltak, mint még soha. Lefelé indulva a hegyről végig tartottuk a csendet, és hagytuk, hogy az imádság által befelé figyelve a jó Isten alakítson, formáljon minket. A napunk következő programja a Cenacolo Közösség meglátogatása volt, ahol szenvedélybeteg fiatalok beszéltek életükről és tettek tanúságot arról, hogyan szabadultak meg függőségeiktől gyógyszerek nélkül, a munka és az ima erejével. Az estét szentmisével és szentségimádással zártuk, ahol a csendben Jézussal tudtunk találkozni.
Szerdán keresztutat jártunk a Krizevac-hegyén. Meghallottuk a hívást és majdnem mindenki mezítláb tette meg az utat a fogadalmi keresztig, megpróbáltatásainkat felajánlva számunkra fontos személyekért, akiket a szívünkben hordoztunk.
A következő napunkat magyar nyelvű szentmisével kezdtük, melynek elején Dávid atya sokunkat megerősített abban, mennyivel szebb, megrendítőbb Krisztus Szent Testét térdelve magunkhoz venni. Szentáldozás után meghatódva, könnyeinkkel küzdve sokan átéreztünk ennek igazságát.
Csütörtökön éjszaka még visszamentünk a Jelenések hegyére, ahol a dicsőítés utáni egy órás csendes imádság lélekemelő volt mindannyiunk számára.
A lelki programok mellett természetesen szabadidős és kulturális programban sem volt hiány. Kirándultunk Mostarba, ahol megcsodálhattuk az Öreg-hidat, ellátogattunk a Kravica vízeséshez, ahol a fürdőzés mellett diákjaink a gyönyörű őszi tájban sétálhattak, beszélgethettek. Öröm volt látni, hogy Medjugorjéban a szabadidőnk során nagyon sokan többször is visszamentek a Feltámadt Jézus Krisztus bronzból készült szobrához imádkozni.
Péntek délután ellátogattunk a Nyolc Boldogság Közösséghez, ahol Bernadett nővér különleges lelki programmal várt minket. Az imádság végén lehetőségünk volt felajánlani életünket Máriának, melyet mindannyian meg is tettünk. Mindenszentek főünnepén a reggeli szentmise után vettünk búcsút Medjugorjétól. Útközben még néhány órát Makarskán töltöttünk, a dalmát hegyek lábánál, ahol a bátraké volt a tenger.
A hazafelé úton megosztottuk egymással a héten megtapasztalt és átélt lelki élményeket. Felemelő, megható és örömteli érzés volt diákjaink tanúságtételeit hallgatni. Szinte mindenki megtapasztalta Isten jelenlétét és Szűzanya oltalmazó anyai szeretetét. Nincs még egy ilyen hely a világon. Itt a föld és az ég valóban összeér. Itt tényleg csodák történtek a szívekben. Lelki gyógyulások, megtérések, szabadulások.
Hálatelt szívvel köszönjük Dávid atyának a zarándoklat megszervezését, a lelki vezetést, hogy fáradhatatlanul gyóntatott és a gondoskodást! Köszönjük, hogy ott lehettünk! Köszönet a jó Istennek és a Boldogságos Szűz Máriának a sok-sok kegyelemért és ajándékért, amit kaptunk!
Hála mindazokért, akikben megvalósul Drága Édesanyánk a Te szavad:
„Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra.”
Diákjaink tanúságtételei:
Számomra Medjugorje nem csak egy hely, hanem egy szent hely, mely annyi békét áraszt, mint eddig semmilyen másik hely. Nagyon örülök, hogy 16 évesen eljuthattam oda, hiszen az életem megváltozott, megtértem. Először kedden a Jelenések hegyére felfele menet, majd a csúcson a Szűzanya szobor elé térdelve és imádkozva éreztem Mária jelenlétét, éreztem, hogy szeretve vagyok. Majd este hatkor volt szentmise, utána szentségimádás. Ezek a programok is nagyon jót tettek a lelkemnek, jó volt együtt, egy közösséget alkotva imádkozni Istenhez, dicsérni szent nevét, s jó volt egymásért közbenjáró imákat is mondani. A második istenélményem a Jelenések hegye után az volt, mikor pénteken ellátogattunk a Nyolc Boldogság Közösséghez, ahol egy nővér beszélt Szűz Máriáról. Aztán felajánlhattuk magunkat, az életünket Máriának. Mikor ott kimentem a Mária szobor elé és letérdeltem imádkozni, a könnyeim elkezdtek potyogni, a testem rázkódott és remegett, egyszerűen érezni lehetett a Szűzanya jóságát és Isten jelenlétét is. Majd az utolsó nap egy reggeli szentmisén az áldozásnál sorban állva és várva arra, hogy magamhoz vegyem Jézus szent testét, a szemeim könnyezni kezdtek, szívverésem felgyorsult, s miután térdelve magamhoz vehettem a szentséget, olyan kimondhatatlan béke és szeretet járt át, mint még soha. Ezek mellett lehetet szentgyónást is végezni. Aki még nem volt, ő mindenképp menjen el, mert nem fogja megbánni!
Medjugorjei zarándoklatom életem egyik legmélyebb és legszebb élménye volt. Már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett minden: a hely békéje, az emberek hite, és az a különleges légkör, amit sehol máshol nem tapasztaltam még. Biztos vagyok benne, hogy még vissza szeretnék menni, mert úgy éreztem, ott valami egészen különleges módon lehet közel kerülni Istenhez és a Szűzanyához.
Több istenélményem is volt. Például este a Jelenések hegyén az éneklés mélyen megérintett. Olyan erővel hatott rám, hogy sírni kezdtem, és addig sírtam, amíg le nem értünk a hegyről. A magyar misén is mindkétszer elérzékenyültem: térden áldozás után nem tudtam visszatartani a könnyeimet. A Nyolc Boldogság Közösségnél is sírtam, amikor a Szűzanya szobra előtt többen egyszerre imádkoztunk. Éreztem, hogy ott valóban jelen van velem a Szűzanya és az Ég szeretete.
A zarándoklat nemcsak lelkileg, hanem testileg is feltöltött: gyönyörű volt a Kravica vízesés, jó volt fürödni a tengerben és Mostar szépsége is lenyűgözött. Medjugorje számomra a béke, a hit és a szeretet helye lett. Egy darabot a szívemből ott hagytam, és tudom, hogy egyszer még biztos visszatérek oda.
És nagyon meg szeretném köszönni mindenkinek, aki lehetővé tette azt, hogy elmehessek.
Az út iszonyatosan hosszú volt. Kellően fáradt voltam érkezésünk után, hogy egyből elmenjek aludni, de valami mégis kihívott az utcára. Sötét volt már, kevés ember sétálgatott az utcákon, nagyon meghitt volt a hangulat. Rövid séta után néhány barátommal a temetőben kötöttünk ki, teljes némaság volt, csak a mellettünk elhaladók imamormolását hallottuk. Minden ember kezében, övére kötve vagy a nyakában rózsafüzér lógott. Egy kiadós kétórás séta után visszatértünk a szállásra és álomra hunytuk szemeinket. Másnap a Jelenések hegyére mentünk. A kelő nap fényében értünk fel a hegyre. A hegy tetején a Mária szobor lábánál egy órát töltöttünk, majd elindultunk. Elmentünk a Cenacolo közösséghez, ahol két tanúságtételt hallottunk. Nagyon nehezemre esett ébren maradni, korán keltünk, a hegyről most jöttem le és a székek is kényelmesek voltak. Este elmentünk a templom mögötti téren tartott misére, majd a szentségimádáson is maradtunk egy darabig. Dávid atya rengeteget emlegette az egész várost átjáró békét, de én ebből nem éreztem semmit. Másnap már élhetőbb időben ébredtünk. Reggeli után a Krizevachoz mentünk és az volt a terv, hogy azt mezítláb lenne jó megmászni és ezt az áldozatot fel lehet ajánlani egy szerettünkért. Nagyon szenvedtem felfelé a hegyen. Nagyjából félúton lehettem, amikor elkezdtem sírni, nem volt rá okom, hisz mindegyik lábujjam ép és a talpamat sem vágták fel a kövek. Felérve a hegyre a kereszt lábánál imádkoztam egy keveset és úgy éreztem, hogy az áldozatom nem elég, ezért lefele is mezítláb mentem. Sokkal nehezebb volt. Délután rengeteg szabadidőnk maradt az esti miséig, úgyhogy a városban sétálgattunk néhányan erre a békére vadászva. (Nem találtuk meg.) Következő nap reggel magyar nyelvű szentmisén vettünk részt. A mise után leültem a város szívében a Feltámadt Krisztus szoborhoz, de ahelyett, hogy a béke járt volna át, csak percről percre idegesebb lettem. Egy csoport a SILENTIUM tábla mellett hangosan imádkozta a rózsafüzért, mögöttem a német kórus énekelve járta a keresztutat és még miegymás. Nem hallottam a saját gondolataimat. Elindultam a térről, hogy keresek valami nyugodtabb helyet, de mielőtt elsétáltam volna láttam, hogy kiürült a keresztútnak a helye, úgyhogy belevetettem magam. A harmadik stáció előtt álltam, amikor elkezdett fojtogatni a sírás, hangosan vert a szívem és megállás nélkül könnyeztem, nagyjából a tizedik állomásig. A nap hátralevő részében, olyan békét éreztem, mint még életemben soha. Már tudtam mit jelent a medjugorjei béke. Délután elmentünk a Kravica vízeséshez, ami gyönyörű szép volt. (Soha többet nem fürdök 8 fokos vízben.) Később a Nyolc Boldogság Közösséghez látogattunk el, ahol az egyik nővér tett tanúságtételt. Elmesélte, hogyan ajánlotta fel ő az életét Mária oltalmába. Ekkor elkezdtem érezni egy húzást az oltár felé, mintha kötéllel húzták volna a lelkem. Beszélt még a nővér, arról, hogy más szentek, hogyan ajánlották fel az életüket Máriának, és ez miért fontos. Volt egy kis zenés dicsőítés, ami alatt ki lehetett menni az oltárhoz és felajánlani az életünket Máriának, az Ő oltalmába adni. Na én nem kisétáltam az oltárhoz, hanem engedve ennek a húzásnak, erőltetetten nagy léptekkel és sietve mentem az oltár elé és szinte csak térdre rogytam az oltár előtt. Néhány percet ott töltöttem imádkozva, majd átadtam a helyemet. Az oltártól visszafelé végig néztem a többi emberen és elkezdtem zokogni, a mellkasom megtelt melegséggel, égető forróságot éreztem. Hosszú percekig zokogtam a helyemen ülve. Azt éreztem, mintha egy szerető anya kezei fognák a két vállamat. Sírtam…örömkönnyeket hullattam a Szűzanya színe előtt.
Egyik nap bejött az osztályunkba Dávid atya és hirdette ezt a zarándoklatot. Eleinte nem akartam erre a kirándulásra jelentkezni, de amikor a beszéde közben elért ahhoz a mondathoz, hogy voltak olyan ismerősei, akik úgy tértek haza, hogy meggyógyultak betegségükből és találkoztak a Szűzanyával vagy leszoktak a függőségükről, akkor attól a ponttól kezdve én tudtam, hogy nekem ide el kell mennem. Én azért mentem el erre az utazásra, mert szerettem volna meggyógyulni és a Szűzanyával találkozni. Az elején bevallom, azért egy kicsit féltem, mert ebben az országban én még nem voltam, és ilyen céllal se mentem még külföldre és nem tudtam mire számítsak. Amint megérkeztünk a szállásra nagyon jó érzések töltöttek el, lenyugodtam és izgatottan vártam a következő napot. Ilyen fantasztikus programokban még soha nem volt részem. Az egész nap tele volt változatosabbnál változatosabb programokkal, ami az én lelkemet teljesen feltöltötte és volt olyan program, amin még el is sirtam magam, pedig én nem tartom magam egy nagyon érzékeny lánynak. Engem két program, ami nagyon meghatott és a szívemet legmélyebben megérintette, amikor egyik nap este tízkor közösen felmentünk a Jelenések hegye tetején lévő kivilágított Mária szoborhoz és elénekeltünk három dicsőítő dalt, majd egy óráig csendben ültünk és mindenki maga beszélgethetett Máriával. Az első dalnál nekem már potyogtak a könnyeim és nagyon fura érzésem támadt. Olyan volt mintha Mária hátulról átölelt volna és vigasztal engem miközben én lehunytam a szemem és próbálkoztam énekelni. Ezt az érzést nem lehet se elmondani, se leírni annyira hihetetlen és már csak ezért az aprónak tűnő, mégis hatalmas lelki feltöltődésért érdemes eljönni Medjugorjéba. A másik legjobb program az volt, amikor felmentünk a keresztúti hegyre, amit egy szerettedért kellett felajánlani, és ez annyira jó érzés, hogy valakiért te megteszed ezt a nehéz hegymászást mezítláb és az az ember meggyógyul. Bevallom nagyon nehéz volt számomra is, és én az egész csapatra nagyon büszke vagyok, mert ez egy gyönyörű gesztus volt részünkről. Rengeteg sok szép természeti látványosságot is megtekintettünk. A miséket rádióval hallgattuk végig, de így is nagyon jó lelki feltöltődések voltak. Részt vettem olyan programokon is, amiken eddig soha pl. szentségimádás vagy kereszthódolat. Amit én egész héten vártam, az a horvátországi tengerpart volt, ami szinten lenyűgöző élmény volt számomra. Maga a táj is, mert a tengert óriási hegyek vették körül és a víz is kristálytiszta volt. Nemcsak a programok voltam jók, hanem rengeteg új, kedves embert ismertem meg, akikkel eddig még nem beszéltem és nagyon közel kerültünk egymáshoz. Összességében ez egy kihagyhatatlan élmény. Mindenkit arra biztatok, hogy menjen el, mert aki ide egyszer elmegy az vissza is szeretne majd menni. Ez az a hely, az eddigi nyaralásaim közül, ahova minden évben legalább egyszer el szeretnék menni, és annyira jó érzés, hogy a Szűzanyához sokkal közelebb kerülhettem, mintha kicseréltek volna és teljesen más emberként jöttem volna haza. Mióta hazajöttem próbálom tartani a mindennapos rózsafüzért és azt érzem ezáltal, hogy a Szűzanyához mindig egy lépéssel közelebb kerülök. Egy szónak is száz a vége gyertek el mindenképp, mert ha nem, az nagyon nagy megbánás lenne.
Medjougorjei tanúságtételem
Én 14 éves vagyok. Most voltam először Medjougorjeban, és csodálatos volt. Mindenkinek legalább egyszer el kell mennie. De bele is kezdek. A történet úgy fog összeállni, ha az előéletemet valamennyire ismerik. Én nagyon pánikrohamos, és szorongós típus vagyok. Sőt már az öngyilkossági gondolatoknál voltam, olyan mélyen, hogy az iskolába nem tudtam bemenni, mert féltem és pánikoltam. Nem tudtam elmenni egy egyszerű sétára, mert teljesen bezárkóztam, és egész nap feküdtem, depresszióztam. Aztán elkezdtem gyógyszereket bevenni (nyugtató). Igaz, hogy csillapította, de nem tudott megoldani semmit, ráadásul még lejjebb mentem, lélekben. Reménytelen volt minden, és nem bírtam. Az élet minden egyes perce fájt, nehezemre esett élni. 2-3 éve a szüleim elváltak, és akkor nagyon Isten felé fordultam, de aztán elfordultam Istentől és már rutinná vált minden. Nem imádkoztam és nem volt semmilyen Isten kapcsolatom. De most elmentem Medjougorjeba, amit először nem is szerettem volna, mert féltem, hogy rosszul leszek vagy hogy bepánikolok. De elmentem 1 hétre, miközben soha nem voltam ilyen messze a szüleimtől. Az is egy csoda, hogy el tudtam menni, mivel már be is telt az egész, de pont visszamondta két ember. Tehát elmentem. Az út közben kicsit féltem és szorongtam, de éreztem, hogy ott kell legyek. Odaértünk 14 órás utazás után. Kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztem meg. Amikor megpillantottam a fő utcát, végén a nagy Szent Jakab templommal, éreztem azt a nagy isteni jelenlétet. Második nap felmentünk a Jelenések hegyére. Ott megint a túra felénél bepánikoltam, de rózsafüzér közben, kb. a 4. titoknál békét éreztem és megnyugodtam. Ezzel együtt fel is tudtam menni, ami az életem, egyik legcsodásabb 1 órája volt, ott fennt. Mikor a Mária szobornál voltunk fél órát, mindenkinek el kellett mélyülni. Nekem ez a mélyülés úgy zajlott, hogy a saját szavaimmal elkezdtem fohászkodni. Amikor a fohász vége felé voltam, a rózsafüzér keresztjét a homlokomhoz tettem és akkor, történt egy csoda. Elkezdett vibrálni nagyon erősen mind a két szemem, miközben csukva volt. Azt láttam, hogy egy fény villog és középen egy női alak jelent meg. Csodálatos volt. Utána ki is nyitottam a szememet, mert nem tudtam mi történik. Teljesen ledöbbentem. Ami még nagyon megfogott az a Nyolc Boldogság kápolna és közösség, ott Medjougorjeban. Egy magyar nővér, Bernadett nővér tartotta a beszédet. A Szűzanyának ajánlották fel magunkat. A beszéd után egy nagyon szép dicsőítésbe kezdtünk, és volt gitár, fuvola. Aki szeretett volna, az kimehetett a Mária szoborhoz vagy ikonhoz oda, az oltár mellé. Én is kimentem. Hatalmas szeretet van ott és a Szűzanya erős jelenléte, csodálatos. Miután visszajöttem és beültem a padba sírni kezdtem, de nagyon erősen. Az a szeretet és Isten, egyszerűen csoda. A harmadik ilyen akkor volt, mikor a Feltámadt Krisztus szoborhoz mentem egyedül, és ott is rengeteget sírtam és gyógyultam. Visszafelé a dicsőséges rózsafüzér képein is nagyon sokat sírtam, hogy az Úr Jézus Krisztus mennyi mindent megtett értünk és mennyi mindenben segít. Ott Medjougorjeban találkoztam először Szent Charbel Makhlouffal. Nem is tudtam, hogy van ilyen szent, de valahogy elém jött, és nagyon megfogott. Az életét is elolvastam már. Visszajöttünk és már csak reggel egy felet és este egy fél gyógyszert kapok. Nagy erőt nyertem ott. Istenbe kapaszkodom, és teljesen meg fogok gyógyulni. Úgy legyen, ahogy Isten akarja.
