Iskolánk 1–6. osztályosai és néhány óvodás csoport 8 órától szentmisén emlékezett az ünnepre, majd az alsósok és az 5–6.-osok barkácsoltak. A 7–12. évfolyamosok szentmiséje 9.30-kor kezdődött, a főcelebráns Kálmán Imre, ezüstmisés atya, a Győri Egyházmegye püspöki irodaigazgatója, és a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont püspöki biztosa és iskolalelkésze, iskolánk egykori igazgatója volt.
Kálmán Imre atya szentbeszédében hangsúlyozta: ha ünnepeinket, mint a mai Szeplőtelen Fogantatás ünnepét megszokásként éljük meg, kötelező programként, nem ér el a lelkünkhöz, nem érint meg bennünket a valódi lényege. A Szeplőtelen Fogantatás a karácsonyi ünnepkör első fokozata, a Megváltó édesanyjának kiválasztása. Máriát az Úr már fogantatása pillanatától megóvta az eredendő bűntől, így tette tisztává a Megváltó befogadására. Később, az angyali üdvözlet során – Gábriel arkangyal tolmácsolásában – Mária arra is felhatalmazást kapott, hogy maga nevezze el gyermekét – szemben az ószövetségi hagyományokkal, miszerint az elsőszülött fiú apja nevét kapja. – Ez a teremtési folyamat bennünk is folytatódott – emelte ki Imi atya –: minden fiúból és lányból egyetlen egy van a világmindenségben. Isten személyesen hív meg bennünket, mindannyian értékesek vagyunk a szemében. Hivatásunk választása során pedig mindannyiunknak Mária válik példaképévé: Isten útján, az ő akarata nyomán mondunk igent minden meghívásra.
A szentmise végén Imre atya ezüstmisés áldását adta a jelenlévőkre.
A szentmise után az 5–12. osztályosok a tornateremben a soproni Töviskorona zenekar vezetett dicsőítő szentségimádást.
A Szeplőtelen Fogantatás ünnepét a keleti egyházban Anna foganása néven ismerik – 9 hónappal később, szeptember 8-án ünnepeljük Kisboldogaszony napját, Mária születésnapját. A nyugati egyházban a 9. században tűnt fel az ünnep Nápolyban és Szicíliában, de a 10. század elején már Angliában is megtartották. Magyarországon III. Béla király honosította meg a 12. század második felében. A 13–14. század során – főleg ferences hatásra – egész Európában elterjedt a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. IV. Sixtus pápa 1476-ban fölvette a római kalendáriumba, XII. Ince 1693-ban nyolcnapossá bővítette az ünnepet, amely XI. Kelemen rendelete szerint vált parancsolt ünneppé a 18. században. A Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmát Boldog IX. Piusz hirdette ki 1854. december 8-án, majd négy évvel később, 1858. március 25-én Lourdes mellett az írástudatlan Bernadette-nek már így mutatkozott be – megerősítve a dogmát –: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.”
Fotó: Taschner Domonkos 9.bg, Aszódi Réka 12.bg
