Alpár Nándor ihletett perceiben verset ír, majd ha teheti, fel is olvassa azokat barátainak, versszerető közönségének. – Először augusztusban szerveztem olvasóestet, akkor az volt a célom, hogy jobban megismerjenek, lássák, hogy több vagyok, mint amit a mindennapokban látnak – meséli Nándi. – Októberben már másoknak is lehetőséget adtam a bemutatkozásra. Az amfiteátrum tökéletes hely erre: egyrészt belátni egész Sopront, másrészt nagyon kedvelt a fiatalok körében.
A költészet nem magányos esemény, kell hozzá közönség, vallja Nándi, ezért is szervezi a felolvasóesteket, valamint azért, hogy megtalálja mindazokat, akiket érdekelnek a versek – hallgatni másokét vagy írni a sajátot.
– A vers számomra a legegyszerűbb kifejezésmód, feldolgozom a bennem dúló érzelmeket, a velem történt eseményeket – mondja az ifjú költő. – Verseim többnyire melankolikusak, annak ellenére, hogy alapvetően vidám ember vagyok – ha ki tudom írni magam, könnyebb vidámnak lenni. Mióta verselek, sokkal pozitívabb lettem, így könnyebb másoknak is támaszt és örömet nyújtani. Úgy gondolom, a 21. században sem idejétmúlt a verselés, szükség van rá, hogy olyan gondolatokhoz, érzésekhez juttassuk az olvasót, amelyeket a mindennapokban nem él meg. Nem szabad kiszolgálnunk a rohanó világot, szavainkkal segítenünk kell ellazulniuk az olvasóknak, hallgatóknak.
Nándi első versét hetedik osztályban vetette papírra: – Egy adventi teaház meghittsége hozta az ihletet, akkor éreztem először, hogy megállt az idő… Manapság leginkább a természet ad inspirációt, időnként annyira erős az ihlet, hogy csak a vers megszületése után jövök rá: egy-egy természetet idéző kép mögül milyen erős, másodlagos tartalom bukkan elő – minden tervezett tudatosság nélkül.
Nándi további célja az, hogy minél többen megismerjék, újabb felolvasóesteket szervezzen, a későbbiekben pedig egy kötetnek is nagyon örülne. – Ehhez az ihlet mellett persze pénz is kell, tudom. Egy év alatt száz versem gyűlt össze, ha csak a legjobbakat válogatom ki, egy–másfél év alatt összejönne egy kötet belőlük.
Végül adódik a kérdés: milyen is egy jó vers? Elsősorban hangulata, kell, hogy legyen, szükségesek a költői képek és a rímek – a szótagszám néha még megbicsaklik, nem szabályos, de ez nem szegi Nándi kedvét.
Írta: Horváthné Bertha Ágnes
