A tanévet az összes érettségire készülő osztályban az egyre közeledő próbatételre való emlékeztetéssel kezdik. Érettségi, továbbtanulás, ponthatárok… erről szól minden az utolsó évben. A Szent Orsolya Gimnázium végzős diákjai kiváltságos helyzetben vannak a soproni középiskolákhoz képest.

Nálunk az első téma a Lelkigyakorlat, ahol lehetőség nyílik az elvonulásra és a számvetésre a bizonyos hegy megmászása előtt, az igazi munkára felkészülve, szeptember elején. Tanáraink azt mondták, hogy az a két nap a csak a miénk lesz.

Így volt ez idén is. Szeptember 15-én és 16-án 46 diákot „kivontak a forgalomból.” Külön busszal indultunk Győrújbarátra, a Lelkigyakorlat helyszínére. Osztályfőnökeink mellett Kovács Gergő Vilmos atya és Kis Gergely Máté igazgatóhelyettes úr kísért el minket, akik a két nap alatt még a megszokottnál is nagyobb szeretettel fordultak felénk és bármilyen kérdésünk lehetett hozzájuk. Gergő atya gondoskodott lelki vezetőről, aki Tatáról érkezett hozzánk. Az elmélkedéseket Kovács Csaba Albert atya tartotta, aki a kommunikáció köré szerkesztette mondanivalóját. Hallhattunk tőle a szeretetnyelvekről, az Istennel való kapcsolatról, a megbocsátás fontosságáról és a gyónás szentségéről is. Ezután következett a Lelkigyakorlat számomra legszemélyesebb és legőszintébb része: a kiscsoportos beszélgetés, vagyis az elhangzott előadás 10-12 fős csoportokban történő megvitatása. Mindenki odafigyeléssel meghallgatta a csoporttársát és tiszteltük a másik véleményét. Láttunk kibéküléseket, felszínre törő érzelmeket, egyszóval őszinteséget. Olyan témákról volt szó, ami az iskolában nem feltétlenül kerül elő, vagy nem tudunk mindenkit meghallgatni. A lelki programokat szabadidővel szakítottuk meg, így lehetőség nyílt ping-pongozásra, focizásra vagy pihenésre a csodálatos időben.

Este Szentségimádást tartottunk, ahol a mély csendben, a gyertyák fényében mindenki gondolkozhatott az aznap elhangzottakon. Másnap lehetőség volt a Szentgyónás elvégzésére, vagy aki ettől idegenkedett, lelki beszélgetésre is alkalom nyílt az atyákkal. Nem volt kényszer, mégis sokan éltek a lehetőséggel.

Pénteken este rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk vissza Sopronba, hogy könnyebben viseljük a terheket a hétköznapokban és bátrabban nézzünk szembe az Élettel, vállalva hitünket akkor is miután a mindig óvó és féltő Orsolya kapuin kívül leszünk.

A 12. évfolyam nevében szeretném megköszönni az iskolának, hogy lehetővé tették számunkra a lelki feltöltődést!

Szabó Rebeka Petra 12.ag