Az 1. órában a 7–12. évfolyam, a 2. órában a 3–6. osztályosok nézték–hallgatták meg a XI. osztály ünnepi műsorát. Az ünnepségen az 50-es években és különösen 56 eseményeinek kapcsán alkotó írók, költők művei elevenedtek meg. Elhangzott Illyés Gyula, Tollas Tibor, Szentkúti Ferenc, Bereményi Géza, Faludy György, Tamási Lajos verse, a műsor ívét Márai Sándor költeményei adták a Halotti beszédtől a Mennyből az angyalig. Megszólaltak eredeti 56-os rádiófelvételek, Nagy Imre semlegességet bejelentő november 1-jei beszéde, valamint a november 4-i segélykérés a Magyar Szabadságharcos Rádióból. Felvillantak korabeli képek, videók nemcsak a fővárosi eseményekről, de a soproni forradalom napjaiból is. Hallhattuk Koncz Zsuzsa és Cseh Tamás hangját is 56-hoz kötődő dalaikban. Olvashattunk korabeli és emlékező idézeteket íróktól, költőktől, politikusoktól szerte a nagyvilágból, mint John F. Kennedy és Barack Obama amerikai elnökök, Mindszenthy József hercegprímás, Fekete István író, Krisna Menon indiai államférfi, Albert Camus francia író, Francisco de Moreira das Neves portugál író vagy Ernesto Pinto perui orvos–költő gondolatait. A XI. osztályosok a történelmi kronológiát követve felidézték az 50-es éveket, a forradalom hevületét, harcait és rettegését, a diákok felvonultak, tüntettek békésen, kikiáltották a forradalom követeléseit, majd bemutatták a megtorlások kegyetlenségét és a kénytelen emigráció fájdalmát.
„Levelek, menekültektől. Mind azt írja: nem értik, a Nyugat miért olyan habozó? A kommunisták félnek, ezt írják.
Valamilyen nagy, nagy dolog, ami odahaza történt: a forradalomban – egy pillanatra, osztályokon túl – volt Magyarország.
Anyám első levele a forradalom után. Azt írja: „Mi tudjuk, hogy más nem segít, csak az idő. Az időben még a vízcsöppből is cseppkő lesz: olyannak kell lenni, mint a kő, meg kell kövesedni...”
(Márai Sándor)
