Szent Orsolya a római katolikus egyház szentje, valószínűleg a 4. században élt breton uralkodó lánya, aki életét Istennek szentelte, ezért nem ment férjhez egy pogány uralkodóhoz. Vértanúságát 11 ezer társával együtt ezért szenvedte el: Attila hun király barbárjai lenyilazták a szüzeket. Tisztelete a kora középkortól élt, őt tartották a pedagógusok, az egyetemek, a kelmekereskedők és beteg gyerekek patrónusának. Merici Szent Angéla 1535-ben alapította meg a bresciai Szent Orsolya-rendet, melyet lányok oktatásának szentelt, azóta tekinthető Szent Orsolya a tanárok védőszentjének.
A Szent Orsolya-iskola közössége szentmisével emlékezett: az 1–3. osztályosok a templomban Kovács Gergő Vilmos atya vezetésével idézték fel iskolánk névadójának alakját. A 4–12. évfolyamosok a tornateremben vettek részt misén, amelyet Méry László, a Felvidékről származó újmisés pap, a Győri Székesegyházi Plébánia segédlelkésze celebrált. Prédikációjában a 2020-ban hazánkban megrendezendő Nemzetközi Eukarisztikus Kongresszus kapcsán az oltáriszentség jelentőségéről beszélt.
A szentmise után az 1–5. évfolyamosoknak a Soproni Petőfi Színház művésze, Füredi Nikolett énekelt: a Jégvarázs című mesefilm Elzájának „magyar hangja” musicalekből és Disney-meséből szólaltatott meg dalokat. A 6–7.-esek hangszerbemutatón vettek részt, majd meghallgatták az iskolában ebben a tanévben tanuló cserediákok bemutatkozását. A 8–12. évfolyamosok a Petőfi Színházban 1956. október 23-hoz is kapcsolódva nézték meg A magány változatai című darabot, melyben a külső emigrációba menekülő Mária Sándor és a belső emigrációt elszenvedő Hamvas Béla írásaiba nyerhettek bepillantást.
Írta: Horváthné Bertha Ágnes
Fotó: Pap Richárd
