Csütörtök reggel 8 órakor indult el osztályaink (12.ag és 12 .bg-XII.) busza osztályfőnökeink, Barta Barát Lászlóné és Zalai Ottóné tanárnők, valamint Kovács Gergő Vilmos atya és Kiss Gergely Máté tanár úr kíséretével. A szállásunk az Apor Vilmos Lelkigyakorlatos és Üdülőházban volt, melyet elbűvölő, gyümölcsfákkal teli kis kert vett körül, s melyről csodás panoráma nyílt a természetre.
Lelkigyakorlatunk programja egy délelőtti misével vette kezdetét rögtön az érkezés után. A miséhez a zenei aláfestést mi magunk, tanulók szolgáltattuk gitár, fuvola, dob és ének kíséretében. Az ebéd utáni egy órában szabadidős tevékenység volt, mikor tudtunk sportolni, játszani, beszélgetni vagy zenélni. Ezután megérkezett hozzánk Bálint atya is, aki néhányak számára nem volt ismeretlen, ugyanis az alsó tagozat óta orsolyásként tanuló diákok első áldoztató atyája volt 9 évvel ezelőtt. A viszontlátás kellemes meglepetés volt mindannyiunk számára. A nap folyamán előadásokon vettünk részt, melyeken Bálint atya bibliai történetekről elmélkedett, és elgondolkodtató beszédeket mondott. Ezután kis csoportokban megbeszéltük, mit gondolunk és mi a véleményünk az adott történetről, témáról, s vallásunk fontosságáról.
Bár az idő nagyon hűvös volt, a hangulatot mégis bensőségessé tette a naplemente, a jó társaság és a kezünkben gőzölgő bögre tea. Az este folyamán zsolozsmát imádkoztunk, majd a vacsora után szentségimádás vette kezdetét, melyen a csend, a halk zeneszó és az elgondolkodtató beszédek vették át a szerepet. A sötétben pislákoló gyertyák fényében a csend segített kilétünk, céljaink és álmaink átgondolásában. Késő este pedig éjszakai túrára indultunk a csillagos ég alatt. Fáradtságunk ellenére vidáman dalolva haladtunk a kilátó felé, ahonnan gyönyörű panoráma nyílt az esti fényekkel borított tájra.
Másnap reggel korán keltünk, mert a reggel szentmisével kezdődött. A zenészek már reggel 7órakor elkezdték a próbát, hogy minél szebbek legyenek az Urat dicsőítő énekek. A mise után reggeliztünk, majd Bálint atya belekezdett utolsó, elmélkedős előadásába. Ezután akik akarták, kihasználhatták a gyónási lehetőséget vagy csak feltehették kérdéseiket az atyáknak, beszélgethettek velük. Ez idő alatt a többiek a napfényben ülve beszélgettek, játszottak vagy elmélkedtek. Az indulás előtt még egy utolsó csoportképre összeálltunk, majd élményekkel tele és lelkileg feltöltődve útnak indultunk Sopron felé.
Ez a két nap meghatározó és örök élmény lesz mindannyiunk számára. Jó érzés volt kicsit kiszakadni a nyüzsgő hétköznapok állandóságából, hogy át tudjuk gondolni céljainkat, s hogy rá tudjunk készülni lelkileg az előttünk álló nehéz évre, majd az azt követő nagybetűs ÉLETRE.”
Horváth Dorisz, Mende Mirtill Anna (12. bg)
