„Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek,
sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” (Lk 13,24)

Te Deum
Szepesség természeti csodái
Búcsú az iskolától - Ballagás 2019
Húsvét
Mezei Futás sikerek a Diákolimpia városi - megyei döntőiben
Utak Istenhez

Határtalanul a Szepességben

Májusi esőben, szél- és hóviharban járta végig a Szepesség természeti csodáit a 7.ag és a 7.a osztály kísérőtanáraik, dr. Molnárné Debreczeni Judit, Baracskai Éva és Tóth Norbert, valamint osztályfőnökeik, Kincse-Leveli Kitti és Horváthné Bertha Ágnes vezetésével.

 

Míg a Szent Orsolya Gimnázium a ballagásra készülődött május 4-én, a két hetedik osztály hajnalban elindult a Határtalanul pályázat kirándulására a szlovákiai Szepességbe. A kötelező pihenőhelyek érintése és az idegenvezetőnk, Czakó Zsolt csatlakozása után Somoskőújfalunál keltünk át a magyar–szlovák határon. Első megállóhelyünk egy csodás főterű kisváros, Rimaszombat volt, ahol egy fotó erejéig álltunk meg a magyar–szlovák, két tannyelvű evangélikus gimnázium épületénél. Mire a végi zuhogó eső csillapodott, megérkeztünk Szlovákia legépebben megmaradt kastélyához, a betléri Andrássy vadászkastélyhoz. A kastély belseje lenyűgöző, a bútorzat, a csillárok, a képtár, a fegyver-, porcelán- és üveggyűjtemény, az Andrássyak egzotikus vadászkincsei és műemlékei eredeti szépségükben maradtak meg. A kastélykertben is tettünk egy sétát, ahol a mesterien kialakított park egzotikus növényei mellett láttunk egy szabadkőműves építményt, mesterséges vízesést, és azt is megtudtuk, hogy az Andrássyak kastélyparkjában tartottak a 19. század második felében elsőként jegesmedvét fogságban. Betlér után érkeztünk szállásunkra, a Magas-Tátra lábánál fekvő Tátralomnicra.Második nap a kirándulásé volt – noha az idő nem volt partnerünk ebben: egész nap esett az eső. Elsőként a Bélai cseppkőbarlangban jártunk: a bejárat 885 méter magasan volt, a látogatási útvonal 1370 méter, az útvonalon 860 lépcsőt másztunk meg, mire felértünk a barlang legmagasabb pontjára, 1002 méterig. A tátrai kirándulások sorát folytatva Ótátrafüredről siklóztunk egyet, majd elég nehéz, köves, csúszós, néhol jeges terepen jutottunk le a Tar-pataki vízesésekhez. A táj gyönyörű, noha a környezet őrzi még a 2004-es vihar nyomait, illetve a szúkárosítás következményeként a környéken letarolt fenyőerdőkkel találkoztunk. A túrák és a kisebb-nagyobb elázások után „felfrissülésként” bevásárlókörútra indultunk, majd megismerkedtünk egy szépen felújított főterű városkával, Szepesszombattal, amely jelenleg nem önálló, Poprád városrésze.

Harmadik nap történelmi körútra vállalkoztunk, noha az időjárás ismét nem kedvezett: szélviharban érkeztünk meg első állomáshelyünkre, Késmárkra, ahol a Thököly család tulajdonában állt várat kerestük fel. A kiállításon a fegyverek, bútorok és mesterségek eszközei mellett láttuk az első magyarországi használatú röntgengépet is. Késmárk látnivalói között kiemelkedő a két egymás mellett álló evangélikus templom, közülük az idősebb, a teljesen fából készült építmény a kulturális világörökség része. A fatemplom 1717-ben készült el, építésében svéd hajóácsok is részt vettek, kezük nyomát őrzi a templom belső kialakítása, valamint a hajóablakot mintázó nyílászárók. Mellette áll a 19. században épült újabb evangélikus templom, melynek számunkra legfontosabb értéke az egyik oldalkápolnában álló mauzóleum, amely Thököly Imre földi maradványait őrzi – a sírt a két osztály képviselői meg is koszorúzták. Késmárk után Lőcsére indultunk; útközben két irodalmi alkotást idéztünk fel, melyek a 19. században állítják történetük középpontjába a szepességi várost: Jókaitól A lőcsei fehér asszony és Mikszáthtól A fekete város című alkotásokat. A gótikus és reneszánsz belvárost szinte sértetlenül fennmaradva öleli körbe az eredeti városfal; az óváros legfontosabb épületei közül megnéztük a Szent Jakab-templomot, a városházát, mögötte a vasból kovácsolt szégyenketrecet. Metsző szélben sétáltunk, de az időjárás ezt is betetőzve: utunk a szepesi várhoz vezetett, amelyet csak lentről, hóviharban szemléltük meg. Este a szálláson irodalmi vetélkedőt rendeztünk.

Negyedik nap a búcsúzásé volt, végállomásokként Eperjest és Kassát kerestük fel. Eperjesen a két osztály 5, illetve 6 fős csoportokba rendeződve fedezte fel a belváros szépségeit Czakó Zsolt idegenvezető útmutatása alapján. Öt épületet, illetve emléket kellett megtalálniuk megadott idő alatt. Minden csoport sikerrel járt, még ha közben egy fagyizót is útba ejtettek… Utolsó állomásunk Kassa volt, itt elsőként a Szent Erzsébet templomot kerestük fel, melyet két Erzsébet tiszteletére szenteltek: Árpád-házi Szent Erzsébetnek és a bibliai Erzsébetnek, Mária rokonának. A dóm altemplomában nyugszik II. Rákóczi Ferenc, édesanyja, Zrínyi Ilona, fia, József, valamint Rákóczi neves hadvezérei, akik társai voltak bujdosásában: Bercsényi Miklós és felesége, Sibrik Miklós udvarmester és gróf Esterházy Antal. A templom után, belvárosi séta során felkerestük a Rákóczi emlékházat, amelyet a rodostói épület mintájára építettek fel, benne a fejedelem eredeti bútoraival. Az udvaron fényképezkedtünk, majd búcsút vettünk nemcsak Kassától, de Szlovákiától is.

© 2016-2019 Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium