Az idei nagyböjti lelki napunk mottójául a fenti mondatot választottuk. A reggeli szentmisékben Gergő atya és Tibor atya egyaránt kihangsúlyozta, hogy bár az Istenhez vezető utak sokfélék és különbözőek, végső céljuk azonos: Isten és az örök élet. Aki útra kel, valami többre vágyik, valamit keres: elindul a természetfeletti felé.
A reggeli közös szentmiséket követően az alsós évfolyamoknak levetítettük A kis szívtörténetét, ami Jézus megváltó áldozatát fordítja gyermeknyelvre. Az Istenhez vezető út megtalálását támogatja a lelki tükröt tartó kereszt, amit a nagyobb gyerekek barkácsoltak.
Az első-második évfolyamos gyerekek is megismerték a két szív történetét, majd megjelenítették azt: a piszkos szívből csak úgy lehet tiszta, fehér szívünk, ha Krisztus keresztjén, a szeretet hídján átmegyünk és megbánjuk bűneinket, majd törekszünk azt újra és újra tisztán tartani. A gyerekek a barkácsolást követően hazavitték a kész "műveket", hogy családjaikban is továbbadják a történetet és tanulságát.
A felsősök és a gimnazisták Közép- Európa zarándokútját, a Mária-utat járhatták be jelképesen. Orsolyás öregdiákunk, Mentes István mesélt a Mariazellt Csíksomlyóval összekötő, több,mint 1300 km hosszú szakaszról, amelyet gyalogszerrel járt végig a tavalyi esztendőben. Élménybeszámolójában hangsúlyozta, hogy ez az út sokkal több volt számára, mint egy turistaút. Lépésről lépésre jutott közelebb önmaga, embertársai és Isten felé, miközben a fizikai út a lélek útjával egyesült.
A lelki napot a kicsik közös énekléssel zárták a tornacsarnokban, ahol Kovács András igazgató úr gitárral keresztény gyerekdalokat tanított a kicsiknek. A felsőbb évesek Tibor atya interaktív, testet-lelket felrázó, lelkesítő nagyböjti üzenetét vihették haza magukkal.