„Kicsi út hova mész? Kicsi út hova mész? Elindulok jobbra-balra, s kanyarodva, keskenyedve, kunkorodva körbejárom a világot! Gyere velem, s majd meglátod, milyen szép!”
Így jártuk mi is végig ezt az évet az Orsolya ovisokkal...hol jobbra-balra, hol kanyarodva, hol keskenyedve, hol kunkorodva...
A kicsiny, csendes, friss levegőjű lővereki óvodából szeptemberben útnak indultunk a nagy, forgalmas, autók, buszok hangjától zajosnak tűnő belvárosba, ahol egy hatalmas intézményben egy kedves kis óvoda várt bennünket, amit az óvó nénik oly széppé, otthonossá varázsoltak. A kezdeti nehézségek, félelmek hamar szertefoszlottak bennünk, hiszen utunk során a kanyargós iskolában mindig mosolygós kedves nagyfiúkkal, nagylányokkal, tanítókkal találkoztunk, felfedeztük az épület falai közé zárt titkos kertet, ami minden nap visszavarázsolt minket a Lőverekbe...
Hatalmas tornatermet is találtunk, ahol kedvünkre szaladgálhattunk, játszhattunk, farsangolhattunk, néptáncolhattunk, vagy éppen Gryllus Vilmossal énekelhettünk...
De a zajos belvárosban meghallottuk a harangok hangját, a tűztorony zenéjét, a parkok sárgálló, vöröslő, majd ismét zöldellő fák lombjai közt megbújó madarak csicsergését... Találtunk sok érdekes múzeumot, macskaköves utcákat, keskenyedő utakat, régi várfalakat, sétányt, mozit, színházat, szökőkutat, egy templomot, ahol mindig szeretettel fogadtak Bennünket...
Ebben az évben a világunkat egy kicsit másképp jártuk körbe...
De úgy érzem sok minden csodáról, megtapasztalásról, egy új közösséghez való tartozás élményéről maradtunk volna le, lennének szegényebbek gyerekeink, ha ezen az úton nem indulunk el.
Most itt a mező bebarangolása közben csigákkal, katicákkal, sünikkel, színes virággal, tartka lepkékkel találkoztunk. Közülük sokukkal utunkat folytatva visszabandukolunk őszre az erdő csendjébe, szívünkbe zárva az idei évben szerzett élményeket.
De a tarka pillangók elrepülnek, a kelyhüket kitáró tulipánok magocskáit a szél máshova repíti... Ők útjukat máshol folytatják. Szívből kívánjuk Annának, Csengének, Lizának, Dénesnek, Noénak és Zéténynek, hogy az iskolában is találjanak maguknak jó barátokat,szorgalmasak, kedvesek legyenek, tanítóik olyan szeretettel vegyék őket körül, mint ahogy azt óvó néniik tették ezt éveken át, s szüleik ezentúl is leljék bennük örömüket!
