Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok Istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
/Petőfi Sándor - Nemzeti dal/
Március 15. az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdete, a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe.
Már az ünnepet megelőző hetekben nagy készülődés volt a Szent Orsolya Óvodában. Zászlófestés, kokárdadíszítés, huszárcsákó és pártakészítés, huszárdalok, Kossuth-nóták, versek, mondókák...
A nagy nap elérkezett! Izgatottak voltunk, hiszen szép ruhában, díszes pártában, huszárcsákóban, kokárdával szívünkön indultunk útnak az Orsolya térre, hogy ott igazi lovas huszárokkal találkozzunk, hogy egy kicsit „megértsük” mi is történt 1848. március idusán.
A téren négy huszár várt bennünket, ketten lovon ülve, Szelesen és Hadfi Vezéren. István huszár és József huszár segítségével bepillantást nyerhettünk a huszárok életébe, öltözékükbe, fegyvereikbe, megismerhettük lovaikat, azok felszerelését /nyereg, kantár, szár, zabla, patkótartó, pokróc, nyeregtáska/ és még meg is simogathattuk a 12 éves lovakat.
Megtanultuk a huszárköszönést is:”ERŐT, TISZTESSÉGET”
Meséltek nekünk csatákról, hosszú utakról, miközben a huszárok szívesen énekeltek. Így tettünk mi is. Míg a huszárok lovaikon „csatába indultak” szép huszárnótákat énekeltünk a gyerekekkel. Énekünkért cserébe szerencsepatkót kaptunk ajándékba.
A Lábasházban lévő huszármúzeumba is körülnéztünk, ahol a huszárezred történelmét felölelő tablók mellett többek között eredeti tárgyakat /csákókat, díszes öltözékeket, mentét, sarkantyús csizmát, karabélyokat, kardokat és pisztolyokat/ nézhettek meg a kisgyermekek, amik megidézték a huszárok hétköznapi életét.
Az érdekes bemutató után kézbe vettük nemzeti színű zászlóinkat és a lovas huszárok vezetésével énekelve, zászlóinkat lobogtatva meneteltünk át a Petőfi térre, hogy tiszteletünket tegyük a Petőfi szobornál a 48-49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. A Nemzeti dal elszavalása után a téren kitűztük lobogóinkat.
