Veni Sancte Spiritus – Jöjj, Szentlélek Úristen

„Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt. Ilyenkor mindig csillaglesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.
- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden embernek van külön, sajátcsillaga?
- De még mennyire - válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa-, ám csak annak a csillaga ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet élt, és fényt áraszt maga körül.
- Fényt árasztani ? Úgy mint a szentjánosbogarak ? - csodálkozott az unoka.
- Nem egészen. Az ember tettei által válhat sugárzóvá, azzal, hogy másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Tudod, Ferkó, csillagnak lenni az Isten egén, ez a legnagyszerűbb dolog ezen a teremtett világon. A csillagok nappal magukba szívják a nap fényét, melegét, hogy aztán éjszaka kicsiny mécsesekként mindet a földre szórják.
Tulajdonképpen nekünk, embereknek is hasonló a dolgunk: Isten fényét felragyogtatni földi életünk során.

No mond Ferkó mi is a csillag dolga ? - kérdezte suttogó hangon nagyapa.

- Hogy magába szívja a nap fényét és éjszaka a földre szórja.

- És az emberé ?

- Hogy Isten szeretetét szívja magába, és mint égen a csillag, itt a földön mások felé sugározza.

- Úgy van. Látom, jól megtanultad. Ne feledd sohasem! Minden ember Isten csillaga.”

Bizonyára mindannyiunknak vannak ilyen szép emlékei a csillagokról. Gyerekként édesapa ölében nézve meleg nyári estén a csillagfényes égboltot, csillagképeket keresve, hullócsillagokat várva. Vagy szülőként, édesanyaként gyermekünket átkarolva mesélni egy téli estén a gyertya lobogó lángja és a csillagok ablakon bevilágító fénye mellett.

Milyen jó lenne, ha szülőként, pedagógusként mi is csillagként tudnánk ragyogni egymásnak otthon családjaink körében, és munkahelyünkön a ránkbízott gyermekek, és kollégáink között.

Isten sugárzó szeretetét továbbadni, mellyel jóra, szépre tudjuk nevelni, formálni a legkisebbeket, vagy éppen ezzel a szeretettel formálni óvodai, bölcsődei közösségünket, hogy azokat a Krisztusi értékeket, melyeket intézményünk képvisel hitelesen, kiegyensúlyozott, nyugodt szeretetteljes légkörben tudjuk átörökíteni gyermekeinknek, hogy ezáltal ők is fénylő csillagok lehessenek társaik, szüleik számára.

Ezekkel a gondolatokkal kezdődött Veni Sancte ünnepünk, mely idén az Orsolya Templomban került megrendezésre. A rövid liturgiát követően, melyet Gergő atya tartott óvodásainknak, bölcsődéseinknek, az iskola aulájában mesejáték, ének, és táncház várta a gyermekeket. A napot egy kis kézműveskedéssel és finom ebéddel zártuk.

Az élményteli, ünnepi, emelkedett hangulatú napot még a zord időjárás sem tudta elrontani.

A gyermekek csillogó szeme, mosolya, imára kulcsolt kis keze, éneke, vidám tánca mind-mind évkezdő ünnepünk méltóságáról, jó hangulatáról, sikeréről árulkodnak.

A 2024/2025-ös nevelési év első közös programjáról készült fotókat bizonyára szívesen fogjuk visszanézegetni az év során…