„Ég a kisze lánggal ég,
bodor füstje felszáll.
Tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétoszlik,
egész kitavaszodik.”

A kiszézés az egyik legrégibb néphagyomány amit, felelevenítettünk óvodásainkkal.

A Szent Anna Óvodában farsang farkán a gyerekekkel közösen elkészítettük a szalmabábot, a kiszét. A kisze menyecskének öltöztetett szalmabáb, mely a telet, a hideget, a rontást, a betegséget, a félelmet, a rossz dolgokat jelképezi. Rongydarabokra felírtuk, hogy ki milyen félelmétől szeretne megszabadulni, majd ezeket a szalmabábra akasztottuk. Ijesztő maskarába öltözve az óvoda valamennyi gyerekével körbejártuk az épületet, az udvart és énekszóval, csörgő-zörgő hangszerekkel, botokkal, kereplővel kísérve űztük el a telet. Majd óriási körbe álltunk és a kiszebábot a kör közepére állítva elégettük. Tavaszi dalokkal, mondókákkal, versekkel hívogattuk a jó időt és kívántunk jó egészséget egymásnak.

 Megbűvölve figyelték, hogyan hamvad el végre a tél, vele együtt a betegségek is, s adja át helyét a gyönyörű szép tavasznak; a hideg szürkeség a fényes melegnek.
Ezzel a népszokással varázsoljuk be a tavaszt, s kívánjuk, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendhessünk!

A Szent Orsolya Óvoda Bárány csoportos gyermekeivel bot és csuhé kiszebábokat készítettünk. Az elkészült kiszebábokkal a Botanikus kert tavához sétáltunk, majd ott énekszó kíséretével bedobtuk a tóba. Ezután naphívogató és eső csalogató dalokat énekeltünk, körjátékoztunk és gyönyörködtünk a természetben. Egész sétánk alatt a tavasz nyomait keresgéltük.

„Kisze, kisze szalmából

perzselődj a lángoktól,

vörös táncban hamvadj el,

nekünk most már tavasz kell!”