Oltárod előtt örömmel köszöntünk.
A szeretetnek nagy hőse, dicsérünk,
Szent példaképünk!”
Szent Márton az egyszerűség, a jólelkűség, a felebaráti szeretet, a segítés példaképe.
Segítség nem csak lóháton, császár katonájaként érkezhet, aki köpönyege felét nagylelkűen, önzetlenül a koldusra teríti.
Érkezhet egy mosolyként, odafigyelésként, egy gesztusként, egy kedves szóként, egy barátként, társként, aki meghallgat, aki utat mutat.
A hideg, borongós novemberi délutánon erre szerettünk volna rávilágítani a közös együttlét alkalmával. Megnyitni a szíveket a jócselekedetekre, a törődésre, az egymás iránti odafigyelésre, és a hálára. Hálásnak lenni azért, amink van, minden apró hétköznapinak tűnő dologért. Hálásnak lenni azért a sok jóért, amit kaptunk, kapunk életünk során. És hálásnak lenni azért, hogy önzetlenül, irgalmas szívvel, Szent Mártoni lelkülettel adhatunk annak, aki valamiben szükséget szenved.
Egy ráhangolódó beszélgetés, teázás, sütizés és az óvodások Márton napi libás játéka után lámpásainkat meggyújtva útnak indultunk, hogy szívünkben is elvigyük a lángot, annak fényét, melegét, hogy Szent Márton követőiként az irgalmasság tanúságtevői legyünk.
A belváros sötét utcáin világítottak saját készítésű lámpásaink, és énekünk elárasztotta a város csendjét.
Visszatérve az Orsolya térre ismét megelevenedett előttünk Touri Szent Márton élete a szülők, óvónők előadásában. Az előadás végeztével betértünk az Orsolya templomba, ahol a koldussal és Szent Mártonnal közösen énekeltünk és imádkoztunk. Gergő atya rövid tanítása után következett a perecek megáldása, amiből minden kisgyermeknek jutott, melyek megfelezésével, szétosztásával tapasztalhatták meg óvodásaink az adakozás örömét.
