S körüllengi titkon e falakat”
Május 5-én elballagtak a Szent Orsolya Gimnázium végzősei: a két tizenkettedikes osztályt, a 12.ag-t és a XII.-t a 11. évfolyamos párosztályaik búcsúztatták el az utolsó csengőszó után termeikben. A búcsúszavak után elindult a ballagási menet: a 3. emeletről vonultak le a 12. évfolyamosok, az 1. emeleten csatlakoztak az iskolazászlóval vonuló tizenegyedikesekhez, majd azt követve vonultak át dr. Veres András megyéspüspökkel, az iskolavezetéssel és a tanári karral együtt a Szent György utcán át a Szent György-templomhoz.
A templomban Kis Gergely Máté igazgatóhelyettes úr köszöntötte a vendégeket, majd dr. Veres András püspök úr celebrálta a szentmisét, koncelebrált Kovács Gergő Vilmos iskolalelkész, Butsy Lajos, Orsós Zoltán és Kaposi Gábor atya. A püspök úr szentbeszédében Szent János evangéliumából emelt ki egy fontos részletet: Jézus mondta: „én vagyok az út, az igazság, az élet…”. Hangsúlyozta: a ballagó diákok kilépve a gimnázium kapuján továbbindulnak útjukon; ahogy egy autóban a GPS, úgy életükben Jézus legyen a vezető, az iránymutató, aki mindig jó útra vezet, új irányt mutat a nehézségeknél, az akadályoknál. Vannak, akik a karriert, a hatalmat, a befolyást, a pénz keresik, de talán magunkban mindannyian igazat adunk azoknak, akik „kevesebbel” is beérik: ők igaz barátokra, családra, boldog életre vágynak. – Mert ne feledjük – zárta a püspök atya –, csak a szeretet maradandó!
A szentmise után Kis Gergely Máté igazgatóhelyettes úr felolvasta Matkovics Mária Emerica nővér, a Szent Orsolya Rend magyarországi tartományfőnöknője levelét. Ezt követően Boda Brigitta (11.bg) a ballagtató 11. évfolyam nevében személyes hangú beszédben köszönt el a végzősöktől. Felelevenítette a közös élményeket, emlékeket a kisiskolás évektől a 12. év számtalan történéséig, hangsúlyozva, mindig úgy tekintettek a „nagyokra” mint példaképekre, előbb a tanulás, a versenyek, majd a csínytevések, közösségkovácsolás terén is. Sinka Dóra (XII.) a végzősök nevében Reményik Sándor: A költözők című versével köszönt el: „Mi elmegyünk, de lelkünk itt marad/ S körüllengi titkon e falakat”. Pödör Dóra (12.ag) a ballagók nevében mondta el búcsúzó beszédét: köszönetet mondott az iskolavezetésnek, – külön megszólítva – tanáraiknak, osztálytársaiknak a közös élményekért, és a másik osztály segítségét kérve köszönetet mondott osztályfőnökeiknek, Németh-Szabó Helga tanárnőnek és Nagy Árpád tanár úrnak a türelemért, kiállásért, mosolyért, élményekért. Dóri beszéde után a két ballagó osztály képviselői – a 12.ag-ből Gaál Gréta és Rácz Balázs, a XII.-ből Reiter Dóra és Wrangler Domonkos – felkötötték a búcsúzó osztályok szalagjait az iskolazászlóra. A 11. évfolyam nevében Golnerits Anna (11.ag) Sík Sándor: Szénaillat cím versét adta búcsúzóul a ballagóknak. Dr. Kovács András igazgató úr szintén személyes hangú beszédben köszönt el a 12.-esektől, külön köszönetet mondott a spontán, benzinkúti szerenádért a XII. osztálynak… Hangsúlyozta: minden kezdetet követ egy vég, és minden véget megelőz egy kezdés, közben pedig van egy megtorpanás, maga út. Az igazgató úr kérte a ballagókat, legyenek hűek a Szent Orsolya Gimnáziumban eltöltött évekhez, és legyenek büszkék arra, hogy orsolyás diákok voltak – akik majd talán kimaradt társaikhoz hasonlóan később értik meg a külsőségek értékeit, jelentőségét. Búcsúzóul Szent Angéla szavait tette a végzősök lelkére mint útravalót: „A megkezdett utat követve éljetek új életet!”.
A Szent György-templomban befejeződött ballagás után a 12. osztályosok visszatértek egy könnyes–mosolygós utolsó osztályfőnöki órára tantermeikbe, régi helyükre, hogy majd hétfőn elkezdjék eddigi életük legnagyobb megmérettetését: az érettségit.
(Fotó: Zsigó Fanni és Szalay Márton)
