„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mát. 4,4.).
Március 25-éhez, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéhez kapcsolódva a Szent Orsolya-iskola diákjai és tanárai nagyböjti lelki napon töltődtek fel.
A több mint 1000 fős orsolyás tanulósereg több helyszínen vett részt a lelki napon.
A nagyböjti lelki napot iskolánk alsósai gazdag tartalommal töltötték meg.
Az 1. és 2. évfolyam reggel elkészítette az osztályteremben a nagyböjti jócselekedeteiket és lemondásaikat tartalmazó osztálykeresztet. Előbb a 2., majd az 1. évfolyam indult a Szent Margit-templomba, ahova magunkkal vittük a kereszteket is. A templom legfelső szintjéről, a kilátóból megszámoltuk az ismerős templomok tornyait, a kórusból rácsodálkoztunk a felfordított hajóra emlékeztető templomformára. Sorba rendeztük a kinyomtatott stációállomásokat a színes faliképek segítségével, majd közösen átgondoltuk Jézus irántunk való szeretetének legnagyobb tanúságát: szenvedését, halálát és dicsőséges feltámadását. Az oltáron minden osztály elhelyezte az osztálykeresztet, majd egy közös énekes imával zártuk a templomlátogatást.
A 3–4. osztályos gyerekek az iskolában indították a lelki napot. Először a nagyböjti jócselekedetek gyűjtéséről esett szó, arról, hogy hamvazószerda óta kinek, hogyan sikerült a figyelmét az örök kincsek felé irányítani. Kis papírszívekre lerajzolták a legkedvesebb jótettüket, amivel az Úr Jézust bizonyára megörvendeztették. A szíveket felragasztották egy nagyméretű keresztre, jelképesen Jézusnak felajánlva jócselekedetüket. Ezután elindultunk az évfolyamok a Lövérek felé. Első állomásunk a Nepomuki Szent János-kápolna volt. Sokan még nem jártak itt, ezért érdeklődéssel hallgatták a kápolna történetét és Szent János tanúságtételét. A Városi zenepavilonnál faágakból kis keresztet barkácsoltak, majd együtt imádkozva–énekelve jártuk végig a keresztutat. Ezt követően az Ojtózi fasor végén található Mária-képet is megtekintettük. A nap végén jutott egy kis idő a játékra is az Alpin parkban a tavaszi napsütést kihasználva.
Az iskola 5–6–7. évfolyamos diákjai a Szent Mihály-templomba érkeztek, ahol először a templombelsőben egy játékos vetélkedőn vettek részt. A csapatoknak QR kódok segítségével kellett feladatokat megoldaniuk, amit az „alfa generációs gyermeksereg” nagyon élvezett, illetve kirakó várta az osztályokat. A templomi feladat után egy rövid pihenő következett, majd Gergő atya vezetésével keresztúton vettek részt az évfolyamok, amelyet háborútól szenvedő emberekért, családokért, gyermekekért ajánlottunk fel. A keresztút elmélkedéseiben is megemlékeztünk Jézus mellett a háború gyötrelmeitől szenvedő gyermekekről.
A napot a nagyobbak a temetői nagykereszt meglátogatásával zárták, ahol imádkoztak a szenvedőkért és a háború áldozataiért.
A 8–9–10. évfolyamosok kicsit hosszabb túrán vettek részt: a cél a bánfalvi pálos–karmelita templom volt. A 8.-asok indultak először Bánfalvára, ahol a templomban Németh Attila atya fogadta őket, majd egy 16 feladatból álló tesztsort töltöttek ki, amelyhez a templomban és a barokk lépcsőn elhelyezett QR kódok és az azok „alatt” rejlő információk adtak tájékoztatást. A kérdések nemcsak a Mennyek királynéja-templom történetéről és kincseiről, valamint az évszázadok során itt otthonra lelt pálosokról és karmelitákról szóltak, de Bánfalva másik két templomáról is. A nyolcadikosok ezt követően a hazavezető úton, a Hősi temetőtől indulva járták végig a keresztút stációit. A 9–10.-esek a nap indításaként járták végig az Erzsébet-kertben Krisztus szenvedésének útját, majd ők is a bánfalvi templomhoz indultak.
A 11–12. évfolyam a Magyar Passió című filmet tekintette meg a felújított díszteremben. A történetben újraélhették 1950-es évek keresztényüldözését, a magyarországi szerzetesrendek kitelepítését. Leopold ferences páter megjárja a krisztusi szenvedéstörténetet az ÁVH kínzatásaival.
– Mindez sajátosan magyar passió – mondta a film főszereplője és rendezője, Eperjes Károly. – Trianon, kuláküldözés, Mindszenty József bíboros bebörtönzése mind megjelenik a filmben.
Eperjes Károly – aki személyesen is ott volt a filmbemutatón – élete legnagyobb alakításának tartja a Magyar passiót. A hallgatóság a vetítés után kérdezhetett tőle.
„A forgatás során a színészek testi, lelki próbatételeken mentek keresztül, mindehhez hozzájárult még a 31 nap a forgatásra, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Isten kegyelmi segítségével mindez mégis megvalósulhatott…”
Keller főhadnagy, aki elbukott ferences diákléte után áll be az ÁVH-ba, a film végére megtér… Az idáig vezető út nagyon hosszú, de léleképítő…
Írta: Oláhné Finta Krisztina, Keresztény Renáta, Kovács Gergő Vilmos, Czömpöly Andrea, Horváthné Bertha Ágnes
Fotó: Pap Richárd (12.BG), Taschner Domonkos István (8.BG), Taschner Olivér János (11.BG)