Hi my name is Marta,

I'm 19 years in the year 2015/2016 I was a student of your school. I took part in the international exchanges program. I come from Poland.

I remember that at the beginning as well later Hungarians always asked me why I chose their country, why I chose you for a one year? In fact, to a large extent this was the case, of course, if someone believes in coincidences.

It is in your school, I met so many amazing people, who want to helped me, which I will remember forever. You have become my best friends, friends, teachers you were all like my new family. At one moment I had to change everything in my life: family, friends, school, city and even the country in which I lived. Because of that sometimes it was difficult but that is what make whole year so unique and definitely the best in my life!

Our countries are not different so much from each other, the food is very similar, your is a little bit much sharper, also in Hungary there are a few things which are not exist, eg .: fruit soup, Langos, kurtuskolacs that I loved very quickly :D

The entire last school year for me was great, unforgettable adventure, which will be hard to repeat. The worst thing that happened to me a while this year? My departure, because when in Poland I said goodbye to my friends and family I knew that after a year I will meet them, but when I said "Good Bye" to all my friends and people who are residing in Hungary or other exchange students I had no confidence that I will meet them again...

However, one of the nice things that happened to me here is that in one time I started to understand your language! : D and also that you gave me so much kindness and that you treat me as lovely as you treat...

I went home already two months ago, but the thought of returning accompanies me very often, but unfortunately we don’t always get what we want, so for a minute I will start preparing for the final exams in hope that it would go to me as well as for you. And this that life will give so many great and exciting situations in life like this exchange year.

Please remember guys : if something is difficult its does’t mean that it can’t give pleasure. You have to enjoy life and accept them, taking as much as possible!

I greet you warmly and I have a big hope that I will see you soon!

Szia! Marta

Sziasztok, Mártának hívnak.

Tizenkilenc éves vagyok és a 2015/2016-os tanévben az ti iskolátoknak a diákja voltam. Nemzetközi cserediák programban vettem részt. Lengyelországból származom.

Emlékszem, hogy kezdetben és később is a magyarok mindig megkérdezték, hogy miért az ő országukat választottam, miért választottalak titeket egy évre? Valójában véletlenről van szó, ha hisz az ember a véletlenekben.

A ti iskolátokban annyi bámulatos emberrel találkoztam, akik segíteni akartak nekem, amire örökre emlékezni fogok. A legjobb barátaim lettetek, a barátaim, a tanárok mind olyanok voltatok, mind a családom. Egy pillanat alatt mindent meg kellett változtatnom az életemben: a családomat, a barátokat, az iskolát, a várost és még az országot is, ahol éltem. Emiatt néha nehéz volt, de ez az, ami az egész évet olyan különlegessé teszi, és határozottan a legjobbá az életemben!

A mi országaink nem különböznek sokban egymástól, az ételek nagyon hasonlóak, a tieitek egy kicsit csípősebbek, Magyarországon vannak olyan ételek, amik nálunk nem léteznek, például a gyümölcsleves, a lángos, a kürtőskalács, amiket olyan gyorsan megszerettem :D

Az egész elmúlt iskolaév számomra egy nagyszerű, felejthetetlen kaland volt, amit nem lehet megismételni. A legrosszabb dolog, ami idén velem történt? Az indulásom, mert amikor Lengyelországban elbúcsúztam a barátaimtól és a családomtól, tudtam, hogy egy év múlva találkozni fogok velük, de amikor búcsút mondtam a barátaimnak, a magyar embereknek és más cserediákoknak, nem voltam benne biztos, hogy újból találkozunk…

Akárhogy is, az egyik szép dolog, ami történt velem itt, az az, hogy egyszer csak elkezdtem megérteni a nyelveteket! :D És az is, hogy olyan kedvesek voltatok hozzám, hogy olyan kedvesen bántatok velem...

Már két hónapja hazamentem, de a gondolat, hogy visszajöjjek, nagyon gyakran kísért. Azonban sajnos nem mindig kapjuk meg azt, amit akarunk, tehát rögtön elkezdek készülni az érettségire abban a reményben, hogy nekem is sikerül, mint nektek. És remélem, hogy az élet olyan sok nagyszerű és izgalmas helyzetet kínál majd, mint a csereévemben.

Ne felejtsétek el: ha valami nehéz, az nem azt jelenti, hogy nem okozhat örömet. Élvezni kell az életet, és elfogadni a nehézségeket, és annyit kihozni belőle, amennyit csak lehet!

Szeretettel üdvözöllek titeket és nagyon remélem, hogy hamarosan találkozunk!

Szia! Marta