A nagyjából 20 perces előadás keretét Pilinszky János Panasz és Zempléni Miklós Honvédeink sírkeresztjére című verse adta, Polán Anna (11. bg) tolmácsolásában. Míg az elbeszélő, Zombó Petra (IX.) a hiteles forrásokból származó történelmi eseményeket időrendben ismertette a jelenlévőkkel, addig a színpad és a színpad előtti tér sem maradt kihasználatlanul. Katonának öltözött diákok segédkeztek abban, hogy az eseményeket szimbolikus gesztusokkal tegyék átélhetővé. Példának okáért a nemzeti karszalagos magyar katonát, Szabó Bencét (12. ag) az „egyenruhát” viselő német katona, Molnár Boldizsár (11. ag) láncon vezetve kísérte fel a színpadra. Még jóval azelőtt, hogy a szovjet katona, Béres Csaba Bence (IX.) fegyvert szegezett a magyarra és felcsendült Chopin gyászindulója - Árvay Benedek (11.ag, trombita), illetve Steiner Zalán (IX., kürt) előadásában - a magyar katona eltáncolta utolsó keringőjét a színpad elé érkező fekete gyászruhás özveggyel, Nagy Fannival (12.bg).
A különböző művészeti ágakból merítő előadáshoz a Don-kanyar eseményeihez méltó, bár kevésbé vágyott időjárás társult. A hideg szélben, végül havas esőben és hóban iskolánk diákjai rendületlenül kitartottak, felkészítő tanáraikkal, Kontesveller Lászlóval és Varga Viktorral együtt.
