Iskolánk története

Nyomtatás

A Szent Orsolya Rendet Merici Szent Angéla alapította 1535-ben Brescia városában. A rend 1544-ben kapott pápai megerősítést. Vállalt feladatuk a leányifjúság nevelése és a beteg elesett emberek ápolása volt. Soproni letelepedésük előtt már 6 magyarországi városban tartottak fenn iskolákat. A legrégebbi a pozsonyi volt (1676). A soproni alapító, egy bécsi jótevő asszony, özv. Niggelné Gangl Mária 1731-ben jelentette be alapítási szándékát, amely végül csak 1746-ban realizálódott, Zichy Ferenc püspöksége idején. Az alapítólevelet Mária Terézia hagyta jóvá 1746. július 8-án. Niggelné már 1745.október 30-án szerződést kötött Schram Lukács soproni polgárral az Orsolya tér 2. számú ház megvételéről. 1747. május 16-án Győrből érkezett M. Stadler Ignácia fejedelemasszony és három nővér. Feladatuk egy templom építése és az iskola létrehozása volt. Hamarosan felépült a 3 oltáros fatornyú templom és megkezdődött a tanítás Sopron harmadik iskolájában, az orsolyitáknál. Külső elemi iskola (1747-1948): a városból bejáró lánytanulók számára. Ingyenes. Belső elemi iskola (1747-1948): bentlakó vidéki diákok számára térítéssel. Mindkét iskola kezdetben kétosztályos volt. Az oktatás német nyelven folyt. Tantárgyak: hittan, írás, olvasás, számolás, kézimunka, rajz; a belső elemiben még magyar, francia, ének.

1843-ban felállítják a harmadik osztályokat - fogalmazás és latin tantárgyakkal. Akik latint tanultak, a 3. osztály után középiskolába mehettek. 1858: mindkét iskola négy osztályos lesz. 1875: hatosztályos képzés. Ipariskola (1851): varrás, festés, kézimunka, iparművészet. Vasárnapi iskola (1850-es évek): Vallás, erkölcsi nevelés, jellemformálás (ima, ének). Elemi tanítóképző (1868-1948). Polgári iskolai tanítóképző (1894-1926). Mindkettőben a 14. évüket betöltött leánytanulók iratkozhattak be, ha tanulmányi eredményeik, a felvételi vizsgateljesítményük megfelelt, ill. a különbözeti vizsgákat letették. Az elemi tanítóképzőben nagy hangsúlyt fektettek a zenei műveltségre és a pedagógiai gyakorlat megszerzésére (4 éves képzés). A polgáriban a képzés 3 évig tartott, kezdetben magyar-történelem és matematika-természettan, később megnyílt a női kézimunka szakcsoport. A polgári leányiskola (1882-1948): négyosztályú iskola volt, ahová a négyosztályos elemi után léptek a jelöltek. A nevelési célkitűzések között a gyakorlati hitélet elmélyítése és a szilárd, erkölcsös leányjellem kialakítása állt az első helyen.

A leánygimnázium (1913-1948): a szülők óhaja és a kor szelleme tette szükségessé a megalapítását. 1907-től magánjelleggel már működött, 1913-tól ruházták fel nyilvánossági joggal. 1922-ig a bencés atyák segítették, utána már megfelelő számú és végzettségű orsolyita nővérrel rendelkezett. 1926-27-től a Klebersberg Kuno-féle reform alapján folyt a nevelés, oktatás. Az Orsolyita leánygimnázium 1948-ban az egyházi iskolák államosításakor a József Attila Leánygimnáziumba olvadt be. Mezőgazdasági leányközépiskola, "VINCENTIANUM" (1941-1948): Az iskolatípusok listáján szerepel még a házi ipar- és varróiskola, rajz- és festészeti, ismétlő-, cselédiskola. Természetesen a folyamatosan bővülő, gyarapodó Rend és iskola új épületvásárlásokat, átépítéseket, építéseket tett szükségessé. (Packhoffer-, Peregrin-, Vághy-, Wenzel-, Frieze-Fels-, Horváth-ház). 1948. augusztus 15-én a városban kijelölték az általános iskolai körzethatárokat. A zárdát az iskolától lefalazták, a nővérek megélhetését az egykori hűséges tanítványok segítették. 1950. június 18-án éjszaka Vácra szállították a nővéreket, ahonnan szeptember 8-án szabadultak.

Az ún. Orsolya téri Általános Iskola az államosítás után koedukálttá vált. 1982-ben a Petőfi téri iskola hozzácsatolásával Belvárosi Általános Iskola néven működött, majd 1991. július 1-jén az iskolát és a Horváth-házat a városi önkormányzat újra a Szent Orsolya Rend használatába, rá egy esztendőre tulajdonába adta vissza. A két épület közötti átjárás helyreállításával vált egységes egészként kezelhetővé és használhatóvá. Az újjáalakuló Szent Orsolya Rend nővérei 1991. októberétől vették birtokukba a második emeleti clausura részt, bár 1993-ig az iskolai könyvtár is itt funkcionált. A házfőnök dr. Barta I. Jolánta nővér, aki 1948-ban a tanítóképző igazgatója volt. A kollégiumi élet 1991. augusztus 31-től kezdődött újra, zömében az Evangélikus Líceum diákjaival, akik 1993. szeptemberében költözhettek saját kollégiumukba. Ettől fogva katolikus kollégiumként működik, 10-18 éves fiú- és lánytanulókkal. A 40 év során városi középiskolai fiúkollégiumként működött Horváth-ház (épült 1856-ban) erősen leromlott műszaki állapotban került vissza jogos tulajdonosához. Az újjáépítés azóta folyik és feltehetően hosszú időt vesz igénybe. 1992. szeptemberében e házban indult a nyolcévfolyamos gimnázium. 1993. szeptemberétől működik a katolikus kollégium. 1994. szeptemberében indult a négyévfolyamos gimnáziumi képzés.